ST 25. nap (Krnski jezero – Koča na Planina Kuhinja)

Mar korábban meghoztuk a döntést, hogy a Juliai-Alpok lesz az utunk befejezése. Borvidékre nem vágyunk, a meleg pedig bemutatkozott az utobbi napokban mar itt, a hegyekben is, nem kerunk belole aszfalton, szőlősorok közt. Az is közrejátszott, hogy a csurig telt menedekhazak miatt modositanunk kellett az eredeti Salzburg-Triest útvonalon, es a Triglav es a Razor kornyeke helyett egy völggyel odébb kötöttünk ki. Tekintve, hogy a szloven hegyi menedekhazak nem kutyabaratok, en ezt mondjuk nem banom nagyon, birok élni anélkül, hogy lattam, vagy megmásztam volna a szlovenek legmagasabb, allandoan fürtökben lógó emberekkel diszitett hegyét.Es van még egy nagyon komoly szempont. Ruby nagyon elvezte az utat hóban, hidegben, mikor rajtam még a pizsama is rajtam volt, de itt a Triglav NP-ban már nincs jókedve. Minden megprobaltatas közül a meleg veszi ki őt leginkább. Ha megállunk, fel perc alatt elalszik, kedvetlenul eszik, menet közben pedig minden kis árnyékba befekszik.

Itatassal sem tudom őt felrázni, hiaba hozok magammal legalabb plusz másfél l vizet egy napra, nem örül neki, nem frissíti fel.Így aztan a Krn alatti tótól való “kimászásunk” szamunkra az utolsó 2000-es kaland ezen az úton. A meteo jo idot mond, de azert koran elindulunk, hogy még tiszta délelőtti időben kelhessünk át a hágón. Nagyon kivancsi vagyok, milyen fentről az a hegy, amit 2 eve csak lentről nézegettem. Akkor nem gondoltam, hogy valaha igy visszatérek ide.Ruby lábat dupla zokniba es a maradék cipőbe bugyolálom, amit a rajta levo szakadas miatt kicsit meg is kell reparalni. A ductape es a cipő tépőzárja sajnos pont a farkaskörmöt szoritja – sajnos napok óta küzdünk mar azzal, hogy emiatt a karom kisebesiti az alatta lévő bőrt. Viszont annyit mar tapasztalatbol tudok, hogy akarmilyen buhera modszerrel, es még kisebb járulékos sérülések árán is, de az elottunk allo terepen védeni kell a mancsát, különben nem marad a talpán bőr estére.

A tótól látni lehetett a Krn alatti hágót, az odaig vezető út pedig jól jelölt, es erősen kijárt. A reggeli napsütésben a feher mészkőtől majd’ kiég a retinám, biztosan Rubynak sem kellemes az ilyen brutál fényerő.Félúton egy platóra érünk, ami viszont füves és birkás is, egyszerűen idilli.

Innen kezdődik a napi szintunk hátralévő 2/3-a sűrítve. 🙂

Kevés az árnyék, a füvet felváltja a mészkőzúzalék, szakad a viz rolam, Rubynak is lóg a nyelve. Jó kis edzes…

Es akkor, amikor mar kezdenék örülni, hogy tikkasztas ide vagy oda, de legalabb fenn szep időnk lesz, na akkor a hágó befelhősodik.

Mire felérünk a Krnska stribinra (2056 m), sűrű köd/felhő fogad. Napsutesre es panoramara semmi reményünk, egyszer van egy kb egyperces ablakunk, amikor lelatni a tóhoz, a tuloldalon meg felsejlik a völgy alattunk.

A hágón mindenfelé vasdarabok, egy gránátmaradvany, szögesdrót-akadalyok. Mindig is rossz voltam töriből, de ezert részben azt a megközelítést okolom, amivel a magyar oktatasi rendszer gyerekként a fejemet tömte. Nagyhatalmak, monarchia – egy csomo olyan felejthető fogalom, aminek egy szikra érzelmi töltete nincs. De amikor felerek a hágóra es megtalálom az elso szögesdrót-akadalyt, egy agyúszállító talpat (nem tudom a rendes nevét), egy bunkert, akkor egyből érdekelni kezd: kik harcoltak itt kik ellen, mikor, mivel, meddig, mit ettek, mit ittak, milyen ruhában, mert nyilvan nem technikai pólóban, ami felerve 2 perc alatt megszarad, es amire felkaphato a következő szupertechnikas réteg a szél es a felhő párája ellen…Csak kesobb van lehetosegem kicsit utanaolvasni, hogy a Krn mint Monte Nero es a Batognica mint Monte Rosso az I. vh-ban az olasz frontvonal resze volt – a Krn-tó pl még az Osztrak-Magyar Monarchia resze volt. A Batognica tetejet az egymas aláaknázásaert folytatott igyekezetben gyakorlatilag szetrobbantottak. A Krn-re nem mentunk fel (utólag sajnalom), de az is teli van a háború nyomaival.Utolag a tótól felvezető út szelid lejtésére es széles, lathatoan egykor kiepitett nyomvonalara is magyarazatot ad a háború… nem turistaegyletek osszefogasa pakolta egymasra az ösvényt szegélyező kőfalakat, hanem a hadtápútvonalat építő, élelem- es vízszűkében levő, mindenhonnan, alföldekről ide vezenyelt katonak. Miért nem igy tanították ezt töriből?!

A lefele ut nem tul látványos nekünk, mert a felhő kitart. De szerencsére füves, lankas ösvény, igy Rubyt gyorsan megszabaditom a cipőitől. Csak 1500 körül kezd felsejleni alattunk a Soča völgye.

El is időzünk, amig dél felől nem kezd morogni az ég. Pont leerunk a Koča na Planini Kuhinjába. Irtó mazlink van, mi vagyunk az egyetlen szallovendegek, igy felengednek Rubyval a matraclágerbe. 😊 Azt a vihart, ami ezutan jott, nem szivesen toltottem volna kint satorban…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: