ST 11. nap (Weißseehaus – Fraganter Schutzhaus)

A Goldberggruppe-átkelés 2. napján sokkal nagyobb szerencsénk volt az idovel, mint a Fraganter Scharte-nál, es végre lattuk a környéket!

Reggel, mikor Rubyval először kimentem a házból, a garázsban talaltam egy hőmérőt. Elsőként ez erősített meg abban, hogy pizsama leggingsre húzott túragatyában induljak neki a két 2500-as hágónak, ami előttünk állt. A masik érv pedig az volt, hogy a Mölltaler gleccser felé friss havasok voltak a csúcsok.

A Weißseehausban mesélte a házinéni, Petra, hogy hétvégére várnak egy csoport mentőbúvárt, akiknek tréningjük lenne a Stausee-kben, es náluk szállnak meg. ‘Bergseetauchen’ kulcsszóval probaltam utánanézni, mit lehet erről tudni, de csak keves dolog derul ki a netről. Annyi biztos, hogy lélegzetelállító a latvany lent, hiszen ezek a vizek abszolut tiszták. Sokszor talalni lent párszáz éves relikviakat is, igy azon a kornyeken biztosan teli van a viz a 16. századi aranyásók által hatrahagyott eszkozoķkel.

Kutatók szerint egyebkent 2050-re az Alpok 2000-es evek elejen létező gleccsereinek fele eltűnik. A Mölltaler-gleccser ma még egész évben síelhető területként hirdeti magat, de a helyi hireket csak kicsit is felturva kiderul, hogy az olvadas miatt mar 2017 nyaran is be kellett zárni. Én iden sielot nem lattam, bar igaz, ket felvono (a Gletscherbahntól az Eisseehausig es onnan fel) működött.

Az időnk tokeletes peldazata volt a “gyorsan valtozo alpesi időjárásnak”, minden volt a jegesotol a szélviharon át a napsütésig, egy dolog volt csak stabil: a hideg. 🙂

Még otthon, a motyó összepakolásánál volt egy olyan gondolatom, hogy a cicanaci azért is jo lesz, mert vegso esetben ala tudom venni a turanadragnak, az meg mar kvazi téli öltözet, ezert biztos eleg lesz. Elegnek eleg volt, de egesz nap egyszer sem jutott eszembe olyasmi, hogy “fú, mostmar annyira levenném az egyik reteget”.

Szintidő feletti menetidovel erunk fel az első hagoba, a Saustellschartéba. Itt ért utol az első jégeső/hódara vihar. Allitolag Ruby feje mindent elarul:

Meg az enyem is…. 😂

A következő átkelőpontunk az Ochsentrieb volt, addig pedig a szelcsendesebb, dimbes-dombos Kleinfragant völgye vezetett.

Az Ochsentriebről előre két dolgot lehetett tudni. Christoph könyve szerint esős időben kőomlásveszély áll fenn a Kleinfragant felöli oldalon. Másrészt ha Ochsentrieb, akkor gyanitottuk, hogy regen ott marhakat hajtottak at – olyan veszes akkor megsem lesz tán.

Talalgattuk, hogy az egyre kozeledo hegyvonulat melyik legalacsonyabb pontjan fogunk atkelni, de utat semerre nem lattunk fenn.

Még a fenti kép is igy készült, hogy “tutira ott megyunk át, azon az alacsony nyiladékon.

Hát nem. 😂 Mert az ut itt ment, mondhatnám, fejjel a falnak…

Kőomlásveszély azert van, mert az egész hegyoldal egy kőomlás, még szerencse, hogy felfelé kellett mennunk rajta, mert ezt lefelé előadni szép lett volna… 😨

Ruby ment elol (nyilvan), tök jó érzékkel mutatta az utat. Persze a közepén már nem éreztük annyira vészesnek, bar következett még egy-két izgalmasabb szakasz, mig felértünk.

Nem mondom, hogy teljesithetetlen út… de egyrészt egy bazi nagy hátizsákkal nem annyira komfortos. Másrészt korábbi szakaszokon ennel sokkal kevésbé para utakat megemlitett a Salzburg-Triest útikönyv mint “biztositott szakasz” vagy “Trittsicherheit erforderlich”, itt meg össz annyi volt, hogy esőben kicsit potyog a kő. Hát szép. 😆

Mindegy, annal nagyobb volt az öröm fenn.

Az utolsó 100 m mar promenád volt:

Az Ochsentrieb déli oldala gyönyörű, egy egészen más világ. Még teázni is megálltunk (nem mintha tökéletes piknikidő lett volna).

Amugy fel tudok öltözni, csak itt eléggé fútt a szél hátulról. 😁

Heverésztünk aztan a gyönyörű panoramat nézegetve, meg is fejtettem, hogy alattunk már Großkirchheim es Heiligenblut bújik, az ott a felhőben pedig mar a Grossglockner csoportja, ahol bizonyara most nem túl kellemes az idő, még talan a hó is eshet…

5 perc mulva ugyanez:

Na akkor kezdtünk el sietni lefelé.

A Fraganter Schutzhausban szálltunk meg, ami egyébként az Alpe-Adria egyik allomasa is, csak 2 eve a tehenek miatt ezt a szakaszt en kihagytam.

Kutyásokkal tök normalisak, van kulon kutyás szoba a földszinten. A szallas nagyon barati 15 Euro (tagsággal), a félpanzió kicsit húzós hozzá 30 €-ert, de legalább nem adnak keveset, jut az asztal alá is belőle. 😉

Köszi Viktorianak a baratsagos beszelgetest. Ő két honapra jott a Fraganter házba dolgozni Besztercebányáról, hogy egy kis pénzt is keressen. Vele tovabb bővült a hütteszemelyzet-nemzetek sora. Jana szerint azert dolgoznak minden hazban kulfoldiek, az osztrakok és németek meg a svajci menedekhazakba mennek melózni. 🤨

ST 11. nap (Weißseehaus – Fraganter Schutzhaus)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: