ST 4. nap (Kärlingerhaus – Maria Alm)

A meteo szerint ejszakankent fent 4-5 °C van, ez azert erdekes, mert reggel felig teli gaztartallyal mar nem tudtam egy fel liter teavizet sem felmelegíteni, mert elfogyott a szufla. Ehh, csak jo az a benzinfőző. 😉

A Kärlingerhaus körül sok mormota van, főleg Rubyra futtyognek is nagyon, es ennek mindig olyan jó es utanozhatatlan hegyi hangulata van! A fenti kepen 2 jószág aggodalmaskodik epp, hogy belemasztunk a revirjükbe.

A mai cél az volt, hogy átkeljünk a kötengeren (Steinernes Meer), es az Ingolstädter Hütteből lemenjunk a völgybe a közelgő rossz idő elől. Ez a völgy, kráter, katlan (nem is tudom, mi illik egy kb fél magas-tatranyi méretű, csúcsokkal teljesen körbekerített területre) az út eddigi leglelegzetelallitobb szakasza. Tökéletes csend, mindenütt hó, par birka, zerge, es jól jött hozzá a pazar kék ég es szikrázó napsütés is persze, áhh, leírhatatlan.

Van az a mondás, hogy vagj neki batran, ami tényleg kell, azt majd “az út megadja”. Volt mar ilyen elmenyem a Gerlitzenre menet az útszéli, kocsiról leborult ásványvízzel, Ruby szülinapi lasztijaval, de idén valahogy előre kapom az adományokat, es bajosan tálalom ki, miért jönnek. A Halsknöpflin talált dobókocka még mindig rejtély, a kärlingerhausi mormotasban előttem termő Nivea naptej viszont mar tisztázódott, mert a sok hóban ménestől szétégett az orrom, a fülem, a kezfejem es a vadlim. 🤨 Amikor érezni kezdtem, mar halovány vigasz volt csak a naptej, bár lehet, hogy ha akkor nem kenem be magam, ki is sebesedik par alkatrészem, mint egykor a Grossvenedigeren.

Az Ingolstädter Hüttét 4 óra alatt ertuk el, pont ebédidőre. Ilyen pazar helyen lévő menedékházzal még kevessel találkoztam, de megsem adnék neki 5*-ot, mert nem kutyabaratok. Ha azok lettek volna, talan el is csábulunk, és fenn maradunk, de igy csak egy Apfelschorle meg egy Bergsteigeressen lett a dologból a teraszon. High life, kérem… 😎

A hüttéből levezető útról nem volt infónk, hiszen a hivatalos ajanlas szerint innen még at kellett volna mennunk a Riemannhausba, onnan pedig egy biztositott utas, kitett részen kellett volna leereszkednunk. Ezt akartuk esőben elkerülni, igy valtoztattunk az útvonalon. Haaaat…

Fent a katlanban szerencsém volt, hogy a smirglis sziklak helyett kb. fele úton hóban mentünk, mert igy Ruby mancsai nem koptak le. Lefelé is volt még hó, viszont már közel sem annyi, es közel sem olyan mókás, hanem leginkabb nagy lejtőszögű, alulról mar feluregesedett, instabil foltokban. Mindez egy olyan hegyoldalban, mintha egy aktiv külszíni fejtés lenne alattunk zúzdával egyesitve.

Rubynak a kutyacipőket átcseréltem a mellső lábakra, a hátsókra dupla zoknit húztam, igy vegul egy minimális sérüléssel megúsztuk az ereszkedést.

Meg nem mondom, hová érkeztünk, de ott 5 perc alatt jott egy kisbusz, és mivel a sofőr Maria Almból való volt, el is hozott bennünket az etap végállomására.

Maria Almban egy nap pihenőt tartunk. A Berchtesgadeni Alpok ezennel pipa, a következő blokk a Salzburger Schieferalpen.

ST 4. nap (Kärlingerhaus – Maria Alm)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: