MH 8. nap: Stettiner Hütte – Pfelders

Tulajdonképpen ez egy bónusz nap volt, hiszen már a 7. napba is belefért volna, hogy “leszaladjunk” a hegyről. De abban mi lett volna a jó… 😉

Reggel a napkeltéről ugyan a felhős idő miatt Lucával lemaradtunk, de azért így sem csúnya a reggeli kutyasétáltatás majd’ 3000-en…

1400 m ereszkedés régebben eléggé megreccsentett volna térdügyileg. Az AAT óta viszont mindenhová velem jön a túrabot, és ennek tulajdonítom, hogy ma már különösebb gond nélkül veszem a szintkülönbségeket. Tavaly, mikor az AAT-n a bakancs hazaküldése után kb. még 500 km-t egy sima sportcipőben nyomtam végig, az a haszna is megvolt a botoknak, hogy botlásnál azonnal át tudtam terhelni. (Az már kicsit külön téma, hogy e tapasztalatok alapján én ma már rendíthetetlenül hiszek a minimalista cipőkben, és nem értek egyet azokkal, akik szerint egy lábbelinek a hegyekben robosztusnak (~nehéznek), bőrnek (~nehezen száradónak), és magasszárúnak (~bokafogónak) kell lennie. Egy könnyű cipő sokkal kisebb teher a lábnak, jobban szellőzik és gyorsan szárad (~viszlát. vízhólyag). A köves utakhoz meg lassan, fokozatosan nagyon jól hozzá lehet szokni.

A Stettiner Hütte körül nagyon sok a kőomlás. Éjjel legalább egyszer megindult a kő az oldalból, azt tisztán lehetett hallani, de napközben is mindig pottyant erre-arra kő. (Egyébként az északi út jó 2 km-en jelenleg terelőúton szerpentinezik, pont kőomlásveszély miatt. Ez a térképeken és a gps-tracken sincs még jelölve, pedig úgy láttam, már 2016 óta lezárták a régi ösvényt.)

A Pfelderer-völgy konkrétan egy kőfolyamként kezdődik. Ennek a folyamnak az aljában pedig egy jégbarlang is sorvadozott még, de meglehetősen rossz állapotban.

A lefelé úton leginkább felhőben jöttünk, csak ritkán tisztult ki egy-egy fél percre a levegő. Olyankor jól lehetett látni Pfelderst is, a falut, ahonnan indultunk.

Nagyon látványos a különbség a déli és az északi völgy közt: a déli forró es száraz volt, sok borókával, poros ösvényekkel. Itt északon viszont minden csupa kőtörmelék, szikla, és minden kanyarban zúgó vízfolyás fogadott.

A völgyben utolértük Lucát, aki közben tett egy kis kerülőt az egyik tóhoz. Az északi völgy karakteréhez hűen aztán még egy villámgyors esőt is hozott nekünk.

De ekkor már tényleg majdnem Pfeldersben voltunk. Luca bekanyarodott egy étterembe, bennünket meg vártak a fiúk. 🙂

A Meraner Höhenweg 100 km-es, kb 6000 m szintemelkedésű távját kényelmesen 6 +2 félnap alatt tettük meg. Nagyon jól jelölt, nagyon látványos út volt, mindössze egyszer fordultunk rossz ösvényre, és alig használtam a telefonon a gps-t. Technikailag semmi nehézség nincs ebben a Höhenwegben, Ruby nevetve teljesítette a napi szakaszokat. A mancsát 1-2x kentem Sudocreammel, de az is csak megelőző kezelés volt, a sérüléseket most meg is úsztuk (igaz, itthon is hagytuk a kutyahátizsákot). Voltunk sziklán vihar közepén, aludtunk 110 éves hegyi menedékhàzban és kis fakontenerben majdnem 3000 m-en. Fürödtünk hegyi patakban, főltünk a napon, játszottunk hóban, és dideregtünk 6 fokban. Szuper volt, megérte, bárkinek ajanlani tudom, aki kicsit is szereti a hegyeket. Csak nagyon rövid volt!

Már a hazaúton a Timmelsjochon

MH 8. nap: Stettiner Hütte – Pfelders” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: