MH 3. nap: Az álomúton (Vernuer – Hochganghaus)

Annyi minden történt velünk tegnap, nem is tudom, van-e elég kraft a mobilnetben hozzá, és elfér-e egy posztban… ami legyen egy kicsit eltérő most, mert megmutatom, hogy végződött a nap:

A Hochganghausban éjszakáztunk, egy 1839 m-en lévő menedékházban, aminek a régi épületét még 1906-ban kezdték építeni. Azért egy 110 éves menedékházat nem szívesen hagytam volna ki. A helyet fenntartó család a 2000-es evek elejen egy új épületet is felhúzott, itt szállt meg mindenki más. Szerencsére, mert igy este meg tartottunk egy fejlampas felfedezőtúrát az épületben. A padlasterben egy nagy matraclager es egy 4 ágyas szoba volt, az első szinten 5 szoba és a hideg- de folyóvizes vizesblokk (viszonylag felújítva, hiszen tizen-egynehany éve még csak ez a ház üzemelt a Hochgangon); az alagsorban egy szétvert spejz, konyha és az étkező. Bár meg tudnám mutatni, de bent nem fényképeztem többet. Végig az az érzésem volt, hogy egy filmbe csöppentem.

És hogyan jutottunk ide?

A Hochmuton keresztül, ami felvonó-végállomás, és hatalmas tömegmágnes. Persze szép kilátás nyílik róla Meranóra, de nem nekünk való hely.

Innen a Hals Frieden Felsenwegen át vitt az utunk, egy részben sziklák oldalába vájt ösvényen. Ha vihar van, tuti innen a leglátványosabb.

Nagyon szép például egy villámmal azonos magasságban lenni, ilyet otthon nem tapasztal az ember. Be is menekültünk egy szikla alá, és ott kuksoltunk egy jó fél órát, míg a nagy zuhé elment.

Eső után viszont a hegyek mindig nagyon szépek.

A Leiteralmnál – miután én is kihámoztam magam a kívül-belül vizes poncsóból, el is határoztam, hogy lesz ami lesz, tovább megyünk. Nagyon csábított az 1800 feletti magasság.

Meg is érte.

A Meraner Höhenweg egy kicsit csalóka út. Napi 12-13 km távolság, mi az… de hát ez nem szintben megy, nem is nagyon van sík ösvény benne. A meredekek szinte mindenhol lépcsősre vannak kikövezve, a mohákból és a gyökerekből pedig azt következtetem, hogy nem is mostanában.

A fenyvesek itt hatalmasok, sűrűek. Furcsa is ez az én senyvedő Tátrához szokott szememnek.

Az úton egyébként sokkal több emberre számítottam. Kihaltnak nem mondanám, a felvonók környéke nyilvánvalóan teli van mindenféle kirándulóval, de a köztes részek rendben vannak.

Persze meg csak most jön majd a hétvége.

MH 3. nap: Az álomúton (Vernuer – Hochganghaus)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

  1. Sziasztok Niki és Ruby! Megint nagyon szép helyeken jártok. Örülök hogy mindent megnézel az utadon és szinte kézzelfoghatóan elmeséled..Jó hogy vannak ilyen emberek akik világjáráró utukat megmutatják nekem ,, mert nagyon szeretem a szép dolgokat ,de nélküled nem tudtam volna róla .Gyönyörűek ezek a magas hegyek !!!
    Kati

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: