MH 2. nap: Christl – Vernuer

Szerencsere a matracom csak annyira ereszt, hogy az este jól felfújtból (ami még kényelmetlen) reggelre rosszul felfújt lesz (ami már nem az). De az éjszaka közepét tulajdonképpen kényelmesen töltöm, amíg nem kell az ágyikómon Rubyval osztozni. 🙂

Éjjel esett, nem nagyon, csak párszor rövidebbet és csendesen. A sátor bírta, ami a sátoralj és a flysheet anyagvastagságából szükségszerűen következő gyanakvást igazán kellemesen hazudtolja. Úgy tűnik, Ruby helyezkedeseit is jól birja a belső fülke, eďdig legalábbis tartotta magát (és a kutya majd’ 20 kilóját.) Fél kilót nyertem ezzel a beruházással, ami nekem már most megérte, nemhogy a következő napokon majd…

Egyszer valaki már megírta ezekkel a szavakkal (nur auf Deutsch), de ma megvolt a túra mélypontja, már ami a tengerszint feletti magasságot illeti, mikor elértük a Meraner Höhenweg legmélyebb pontját az egyik völgyben. A visszakapaszkodas meg is viselt rendesen, és ma csak egy nagyon gyatra kb. 15 km-re futotta. Éppen jókat dörög az ég, ezért külön örülök, hogy mára kivettünk egy szobát egy gasthofban. Fittségemről annyit, hogy már most, még vilagosban majd elalszom (pedig még vízhólyagot kell varrnom). Ruby meg mar egy órája töltő üzemmódra váltott. Az o mancsai szerencsere rendben vannak. 🙂

Ma sokat mentünk aszfalton. 30 fok és tűző nap van idefent is, úgyhogy ez nem olyan jó móka.

Christl-ben így ért a reggel:

A még a házban megismert angol-német házaspárral pont egyfelé vitt az utunk, hát együtt tettük meg a nap nagy részét. Egyrészt nekem mindig élvezet külföldiekkel beszélgetni, de volt egy hátránya is a társaságnak. Elvesztettem a jó kis szóló ritmust, a Rubyval beszélgetést, az útra figyelést… most először volt alkalmam megtapasztalni, hogy egy ilyen túrán ez milyen fontos. Az év 99%-át végig kell beszélgetnem, ez az egy apró rész csend nekem nagyon kell.

Egy bivak- és egy jó kis fürdőhely útközben:

A láncos szakaszok nagyon komolytalanok, max télire látom értelmét.

A déli fekvésűbb völgyekben pusztító szárazság van. A legelőket nagyon sok helyen naphosszat locsolják.

Ma luxusban alszunk, s míg megfőtt a maggi vacsoránk, ezt nézhettük:

A hibákét, leírt hülyeségekert elnézést kérek most is. Telefonról szerkesztem a műsort félálomban. 🙂

Most ér ide a vihar. Holnap folytatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: