AAT 21-22. nap: Hüttevarázs a Nockbergén (Bad Kleinkirchheim – Lärchenhütte – Petodnighütte/Langalmtal)

Korai indulás, tehénkerülgetés, mászás, és… a Nock nevű hegyeket tömörítő Nockberge egy igazi mélymerülés lett a hütték és a balnahát-hegyek világába. Az eddigi leghangulatosabb szakaszt tudhatjuk vele a hátunk mögött. 

Megmàsztuk a Schwarzkofelt (2168 m), a Rödresnockot (2310 m), aztán egy huszárvágással lementünk a Lärchenhütte völgyébe, kihagyva a Falkert alatti kommerciális szállodahalmot. Sajnos egyre inkább az a meglátásom, hogy az Alpe-Adria Trail számos kisebb szakasza csak azért vezet arra, amerre, hatha a fáradt vándor becsábul egy hotelbe, étterembe, ékszergyárba, stb.

A “levágós” terv majdnem tökéletes volt: csak kicsit áztunk meg a délutáni viharocskában, de annak fényében, hogy 1 km-re voltunk a hüttétől (és nem fenn a gerincen), ez már egyáltalán nem volt para. 

A Lärchenhütte 1992-ben épült, nagyon új, de nagyon hangulatos erdei házikó. Mindössze 3 kétágyas szobája van, egy külön épület a személyzetnek, és egy étterem rész. Áram napelemekről és aggregátorról, víz forrásból, gáz palackból van. Szerencsémre a tulaj, Matthias, nemcsak hogy ott volt és személyesen fogadott, de emellett remekül beszélt angolul is, úgyhogy amíg a délutáni záporok jöttek-mentek,  órákat beszélgettünk a házikó teraszán. Saját gazdaságot vezető farmer és erdész lévén tőle mindent megkérdezhettem, sőt, mivel a házat ő és az apukája építette, így a hagyományos osztrák építészetbe is alaposan belementünk. Le sem tudnék annyi mindent ide írni, amennyit megtudtam egy nap alatt. 

Másnap a völgyből kimászva újra bálnahátaztunk. Borzasztóan szeretem ezeket a nagy, kopár, de lapos hegygerinceket. És ezeken Ruby is láthatóan nagyon jól érzi magát, nyargalaszik mindig jobbra-balra.

Ezen a napon 1000 m feletti szintet mentünk le és fel is. Számomra ez még mindig elég kemény. 🙂

Idekint is van Prédikálószék, csak az itteni verzió 2160 m magas,  és így néz ki:

Mintha csak a Tátrában lennénk…

Az esti szállásról annyit tudtam, hogy majd a Langalmtalban lesz valami. Útközben ajánlottak az Erlacher Házat, ami a legmagasabban fekszik az egész völgyben. De még volt erő a lábamban, és valami kisebb helyre vágytam, ezért továbbmentünk.

Egyszercsak előttünk termett egy 90 éves mézeskalács-hazikó egy igazi bőrgatyás, nagyszájú, szöszi ‘Hauswirt’n’-nel. Ez volt a mi helyünk. 🙂

Karen, a gazdasszony 26 éve vezeti a házat minden tavasztól őszig. Előtte a szülei vitték a helyet, úgyhogy igazi családi örökség. Teljesen úgy éreztem magam, mint aki a XIX. sz. Amerikájának vadnyugatára csöppent. A vendégekkel együtt vártuk ki az estét a teraszon, recsegő gerendákon, ősrégi faasztalkànàl sörözve és sztorizgatva (ők söröztek, és ők sztorizgattak, osztrákul még végképp nem értek, de mondjuk úgy, megtűrtek maguk közt, és ennek elég jó hangulata volt).

Estére ketten maradtunk. Karin is szinte perfekt angolos, az első férje ausztrál volt, úgyhogy megint marha nagy szerencsém volt. -Beszélgettünk, elmosogattunk, befűtöttünk, aztán ahogy kifogyott a szolár és elment a világítás, még fejlámpánál sztorizgattunk régi képeket nézegetve. Addigra megérkezett az esti vihar is. Nem hiszem, hogy rajtam kívül most sokan mondhatják el magukról, hogy egy 90 éves osztrák hütte padlásán, tartalék matracok és lomok közt szunyáltak át egy alpesi vihart… 🙂 Amikor a deszkafal résein át látod, hogy villámlik… 🙂

A vendégszobák amúgy ilyenek:

És mint egy Proenneke-kunyhóban, íme a konyha, sparhelttel. ahol főzünk és mosogatóvizet melegítünk. ami fölött mosott ruhát szárítunk, és ami mellett melegszünk:

Karennek és Matthiasnak is nagyon sokat köszönhetek, óriási szerencsém, hogy találkozhattam velük! Tisztára Hütten-bennfentes lehettem! 🙂

AAT 21-22. nap: Hüttevarázs a Nockbergén (Bad Kleinkirchheim – Lärchenhütte – Petodnighütte/Langalmtal)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Niki! Gratulálok a kitartásodhoz,csodaszép helyeken jártál, amit kevesen mondhatnak el magukról. Ruby is meggyógyult hála, vidáman szaladgál és pózol a képeken, nagyon aranyos.Vigyázzatok magatokra,már nem sok van hátra Szeretettel: Bori és Béla

    Kedvelik 1 személy

  2. Szia Niki! Gratulálok a kitartásodhoz, csodaszép helyeken jártál, amit kevesen mondhatnak el magukról. Ruby is meggyógyult hála, vidáman szaladgál és pózol a képeken, nagyon aranyos. Vigyázzatok magatokra, már nem sok van hátra. Szeretettel: Bori és Béla

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s