AAT 17. nap: Én lettem a sherpa (Velden am Wörthersee – Ossiach) 

Úgy indult a nap, hogy tálaltunk egy kutyásboltot. Vettünk jobb tápot, de 2,5 kg-s volt a legkisebb kiszerelés… mindegy, nincs más választás, növesztenem kell még egy kis izmot, mert hirtelen nagyon nehéz lett tőle a hátizsák, én meg nagyon billegős. 🙂

Meglepetésképp ebben a boltban Hurtta kutyacipő is volt, még nagyobb meglepetésképp még megfelelő méretben is. Megvettem. Bár Ruby lábai mostanra látszólag páncélt növesztettek, és a babazoknikat reggelente ugyan lelkiismeretesen ráapplikálom, de 1-2 óra múlva elintézi, hogy le kelljen vennem őket. Pl. bemegy fürödni egy patakba, vagy úszni a Saissersee-be. 🙂

Ez még Velden, a város közepén van egy nagyjából 1,5 km hosszú, patakmederben vezető erdei sétány. A kor divatjának megfelelvén itt eedei tornapálya helyett most jógaállomásokat építettek ki, egy bácsi még viccelődött is velünk, hogy jógázni is fogok-e a hátizsákkal. 🙂

A Wörthi-tavat magunk mögött hagyva jött a kutyaparadicsom: a Saissersee. Fürdés minden 10 méteren 🙂

És csupa kedves emberrel találkoztunk, senki nem szólt a kutyaúsztatàs miatt, sőt, legtöbben megállítottak bennünket barátkozni. Kellemes élmény marad, látszik, hogy ide fel már nem a kőgazdagok járnak.

A tavak után szerencsére nagyon sok erdő következett, csak pár falun át kellett az aszfalton kóborolni.

Hohenwart romjai, Lady Ruby Hohenwarttal

Aztán az egyik faluban szuper kempingplatzot tálaltunk, vízszintes, kicsi, sűrű fűvel… utána kiderült, hogy golfpályára tévedtünk.

Érdekes megoldás a gyümölcsfák házfalra “felfuttatása”. Már sok helyen láttam, ez volt eddig a legprofibb:

Oberdorf, ahol mindenki tejet termel. De tényleg konkrétan minden ház egy komplett tehenészet! Briginek tetszene. 🙂 (El is felejtettem mesélni, hogy Kranjska Gorából eljövet megkergetett bennünket egy tehén… :D)

Visszanézve: azon a vonulaton keltünk az tegnapelőtt! Legalább már mutat valahogy. 🙂

Ossiach felett van egy Tauernnek nevezett erdőrész, annak tava a köv. képen. 

És innen jött a nap meglepetése: “ni, egy híd… de jó, paták mellett vezet le az út Ossiachba… wow, ez tiszta Rám-szakadék, te jó ég, ez ég komplett Sucha Bela!”

Egyszer jött szembe egy bácsi, valamit nagyon magyarázott a Hund-ról, de végképp nem értettem. Csak később, mikor elértünk a létrás szakaszhoz. Aki ismer bennünket, az tudja, hogy Rubynak az ilyen nem akadály… nála jobban csak Malibu mászik létrákon…

Itt a vége: Ossiach.

Ma megpróbálunk felmászni a Gerlitzenre. Onnan nem lesz rossz a kilátás. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s