AAT 14. nap: Kényszerpihenő 2. (Kranjska Gora)

Ma Kranjska Gorában maradtunk egy újabb mancsregeneráló napra. Közben fél napig új kutyacipőt hajkurásztam a neten. Tiszta vicc, hogy bár több közeli osztrák forgalmazója is van, a Ruffwear pl. egy német webshopból tudja leggyorsabban biztosítani a termékeit. Bár azt, hogy ez pontosan milyen gyors, nem tudja… “A few days” – köszi, nekünk egy nap is elég nagy különbség. Az emberek kezdik elveszíteni a képességüket annak felfogására, hogy valaki nem motorizált, hogy csak a két lába van, és a “szomszéd falu” néha nem “félóra kocsival”, hanem egy egész nap izzadás – lásd a tegnapot. Szlovéniában kutyával a buszokra sem engednek fel, ezt még nem is említettem tán.

A mai kellemesen hűvös időben bejártuk a falut (várost?), de mindenen látszik, hogy itt most van uborkaszezon. Most újítják fel a házakat, az utat, a folyómedret (bár az lehet, hogy állandó munka). Az éttermek nyitva vannak, de általában egy-két asztaluk foglalt csak. 

A sípályák itt a hotelekben végződnek, télen biztosan nagy a fennforgás! 

Tálaltunk egy újabb kedves szobrot egy kis parkocskában: Kekecét! Kekec egy bátor pásztorfiú, aki kiszabadítja a gonosz hegyi remete foglyait, legalábbis egy 1951-es jugoszláv ifjúsági filmben. 

És… Ma autentikus vacsorát tartottunk! Azt mondja a guidebook, hogy a környéken feltétlenül ki kell próbálni a szlovwen specialitást, a ričetet, ami egy árpából és babból készült egytálétel. Nos kérem, ričet: pipa. Mondjuk ez a low cost verzió elég ízetlen volt (Ruby lelkes volt érte), de Cocktával elment. Mondjuk az sem volt egy Kofola… 🙂

Holnap megpróbálunk kutyacipő nélkül, a ma szerzett babazoknikban tovább menni. valamennyit azok is védenek, és legalább nem törnek. Úgy döntöttem, hogy az 5 napos extra körből még azt a két napot sem járjuk meg, amit szerettem volna, hanem megyünk egyenesen (már amennyire…) fel a Grossglockner felé. Közben megpróbálom valahogy megszerezni a Ruffwear cipőket, de kétlem, hogy jövőhét közepénél hamarabb hozzájuk tudnánk jutni. Ha addig újra nagyon kopik Ruby talpa, és felül a lábujjai is újra kisebesednek, akkor feladjuk, szenvedni nincs értelme.
Majd jelentkezünk, addig mindenkit üdvözlünk a Jasna-tóról. Szerintem ez a kutya egyre fotogénebb. 🙂 

AAT 14. nap: Kényszerpihenő 2. (Kranjska Gora)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: