AAT 13. nap: Legyőztük a Vrsic-hágót (Trenta – Kranjska Gora)

Korán keltük, a sátor szárogatasaval mégis jól elment az idő, így csak 9:30-kor vágtunk neki a napi távnak. A Vrsic hágót aszfaltozás miatt éppen lezárták, pontosabban Trenta felől fel lehetett menni, csak a másik oldalon, Kranjska Gora felé nem engedték le az autósokat. Azért csak a kilátás kedvéért szerencsére nagyon kevesen autóztak fel, és az egész hegy nagyon csendes volt. (A motorosok kivételével, belőlük itt nagyon sok van.)

Trenta, kiindulópontunk, valójában nem is egy falu, hanem úgy 10 km hosszan szanaszét elszórt házak összessége. Így történhetett meg, hogy fél 10-kor Trentából indultunk, és 1-kor még mindig Trentában voltunk. 🙂

Ebből a katlanból kellett kikerülni.

A látvány csak rövid ideig volt ilyen pazar – egy pontról a Triglavra is rá lehett látni -, mert hamar erdőbe értünk. Mondjuk abban legalább a talaj jobb, Rubynak kényelmesebb.

A Soca forrásáig a zúgó folyó (patak?) kísért fel, volt még egy utolsó függőhidas átkelés is. Ruby már hatalmas rutinnal vágtatott fel rá – én még rég az úton kapaszkodtam, mikor ő már a vizet nézegette. 

Az AAT táblázást itt Szlovéniában nem nagyon vitték túlzásba, úgyhogy egy helyen rá is szaladtunk egy kis kitérőre. Végül nem bántam meg… 

Ennek a háznak is még trentai címe volt. Utcanevek itt amúgy nem is voltak, minden házon csak annyi áll, hogy mondjuk Trenta 65. Teljesen praktikus.

A kitérő Julius Kugy emlékművéhez vitt fel. Nagyon eltalált szobor szerintem, tökéletesen oda illik, nem valami elvolt, érthetetlen valami. 

Kugy a XIX. sz. középen született hegymászó, író, botanikus, jogász és humanista volt. A Júliai-Alpokban több mint 50 út feltérképezése fűződik a nevéhez. Egész életében a nacionalista eszmék ellen küzdött, és a hegyekben a nemzetek (olasz, szlovén, német/osztrák) békés egymás mellett élésének fontosságát hirdette. Az I. vh.-ban még harcolt, a II.-ban pedig szlovén hegymászókat menekített ki Dachauból. 

A Soca forrása ettől a menedékháztól 15 percre lett volna. Kihagytuk. Inkább lecseréltem Ruby lábán a kötést, amihez a házban dolgozó két nagyon kedves néni adott muníciót. 

A hágó a háztól még 2 órányira volt, úgyhogy bele kellett húznunk.

Az út felfelé nem éppen természetes képződmény. Mindenfelé emberkéz nyoma látszik, de így legalább nem omlik mindenhol a hegy. 

Az első szakasz egy elég durva, egyfolytában szerpentinező kaptató. Cserébe az út második fele lankásabb és időnként nagyon látványos.

A hágón egy ilyen NHH#2. található, ahova természetesen benéztem, sőt, kacérkodtam is a gondolattal, hogy 24 euróért fenn alszunk. 

A helyi meteorológiai tábla nagyon tetszett, akinek van hozzá affinitása, megírhatná a fordítását, mert így csak sejtem mit jelent. 🙂

A hágó egyébként 1611 m magas, így eddig ez az átkelés egyben a magassági rekordunk is. 

A hágón szembejött egy bácsika, aki nagyon odavolt Rubyért. Siettem volna, de olyan kedves volt, és annyira mondta a magáét Rubynak, hogy kicsit megálltunk. Akkor derült ki, hogy ő is az Alpe-Adriát járja! Pár szakaszra bontotta, nem egyben megy végig, de 65 biztos megvolt már… Nem semmi. Szerintem én ilyen idős koromban már otthon a kertből is bottal fogok lemászni félnapos expedíció keretében. 

Úgy éreztem, belefér még a lemenetel, úgyhogy megindultunk. Hát volt, ahol seggen csúszva. 🙂 

Az omladék miatt hagytuk ki egyébként a menedékház feletti Vrsic csúcsot is (itt a fenti képen). Lentről konkrétan sóderhegynek tűnt… Hát vonjátok le érdemeinkből. 🙂

A turistaút néhol keresztezte az autóutat, aminek a hajtűkanyarjai még vannak számozva. Ez a 17-es, ahol az egy birka 100-at csinál illusztrációja látható. Ja, a furgon? Annak az egynek valahogy nem volt útzár. 😀 Amerikai turistákat hozott fel a hegyre, az egyik lady éppen a furgontól 3 méterre seggelt el az omladékon. Mekkora kaland lehetett nekik! 🙂

Az átkelő Kranjska Gora felé eső felét ma “orosz út”-nak is nevezik, az első világháború orosz hadifogoly ezreinek tisztelegve, akikkel a Vrsic-hágón átvezető utat építtették. Az átkelőre az isonzói front utánpótlas-szállítmanyai miatt volt szükség. A foglyokat a lavinaveszély tudatában speciális lavinakerítések alatt dolgoztatták, 1916 tavaszán mégis mintegy háromszázan haltak meg közülük két egymást követő hóomlásban. Az ő emlékükre építették a túlélők a fenti Orosz kápolnát.

A Kranjska Gora felőli völgy nem kevésbé látványos, mint a Soca völgye volt, bár a fehér kavicsos folyómeder már nem hiányzott a lábainknak.

Estére azért beértünk a célba.

AAT 13. nap: Legyőztük a Vrsic-hágót (Trenta – Kranjska Gora)” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s