AAT – Első nap, első lecke

Kis késéssel végül június 1-jével sikerült elindulni az Alpe-Adrián, illetve nekünk az Adria-Alpén, mert a hivatalos iránnyal ellentétesen túrázunk majd a tervek szerint. Célunk a Grossglockner, addig pedig nagyjából másfél hónapig Olaszországban, Szlovéniában és Ausztriában csalinkázunk majd. 
A túrát ajánlják kutyával is, ehhez viszont lesz némi hozzáfűznivalóm. Több okból a tengerparti Muggia helyett a szlovén Lipicából startoltunk, első napra 20 km volt a terv, s ezzel Prosecco elérése. 

Lipica

Kellemes erdei sétányok után fogalmam sincs hol, de átléptük a szlovén-olasz határt. Nem mintha zavarna, de utalni semmi nem utal rá, hogy épp melyik országban vagy, és állítólag ez a helyzet még fokozódni is fog. 

Útjelző az AAT-n
Ressler tanösvény

Nagyon sok agility-pályát láttunk, otthon szerintem egy megyében összesen nincs annyi, mint itt egy faluban. 😁

Alice Csodaországban
Egy olasz falu

A falvakért nem lelkesedem túlságosan, egyrészt nincsenek járdák és az olaszok igenis hülyén vezetnek, másrészt itt nincs hideg, de az aszfalton megúgyse… mindezt kutyával.

Egy idő után aztán felértünk a trieszti karsztfennsíkra. Innen a panoráma is kezdett izgalmassá válni.

Trieszt
Túrakutya 🙂
Alattunk az Adria
Adria, hátizsákos kiadás

Trieszt felett a kijelölt út egy hegyoldali sétányon (Napoleonica) vezet, ami tök szép és panorámás, de aki kutyával jön az AAT-re, annak eszébe ne jusson ezen menni!!! A meszkőzúzaléknál kevés getvább dolog van, porol, csúszik és borzalmas rajta menni. Nem készültem kutyacipővel, és ez hatalmas hibának bizonyult, mert Ruby ma reggelre két lábára is lesántult. 😦 Seb szerencsére nincsen, de találtam kopásokat, valószínűleg ezek fájnak csórikámnak. Mindezek fényében ma zoknis-gyógykenőcsös pihenőnapot tartottunk, és a fejembe véstem, hogy sokkal jobban kell figyelnem. Nagyon rossz érzés, hogy nem vettem észre, hogy baj lesz. 

Óriási szerencsénkre összesodort az út Angelával és Sunjayjel, akik most komplett szanatóriumot biztosítanak nekünk. Az olaszok nem túl segítőkészek, és a trail mentén hivatalos szállás is kevés van, szóval elég sokat elmond a tény, hogy bevándorlóktól kaptunk segítséget. 

Házi dog bootie

Drukkoljatok, hogy ez a zoknis láb hamar meggyógyuljon! Életem kalandja helyett életem kudarca lenne, ha 20 km után haza kellene mennünk. Természetesen igyekszem majd felelős döntéseket hozni, akárhogy is alakul. Nem cél, hogy totál leamortizáljuk magunkat. Az eddigiekből is látszik, hogy az AAT egy lenyűgöző útvonal, amit az életben egyszer érdemes végigjárni! 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: